Meseakadályverseny

Nemcsak az iskolás gyerekeknek nyitotta meg szeptemberben a kapuit a Pávai iskola. Sok szeretettel és izgalommal várta több tanító is, hogy az iskola kapui megnyíljanak a kicsik előtt is. A kicsik előtt, akik néhány röpke hónap múlva már  a betűk és számok világába cseppennek, és az iskola falai között fogják megélni örömeiket, sikereiket és néha a bánatos perceket.

Ezek a bánatos percek most nem köszöntek vissza azokon az arcokon, akik szeptember 23-án ellátogattak a Pávai iskola óriási udvarára.

9 órakor 120 nagycsoportos óvodás látogatott el hozzánk, és élvezték minden percét az itt eltöltött időnek.

Az óvónénik, tanítónénik és néhány itt tanuló nyolcadikos diák gondoskodott arról, hogy a verőfényes őszi nap, verőfényes hangulatot is csaljon a gyerekek arcára.

A mesehallgatás, a dominó kirakása, az icka, a kígyó eltüntetése, a kukoricalabirintus leküzdése, az őszi gyümölcsök szétválogatása, termések felismerése bekötött szemmel, eltérések megfigyelése a jó meleg homokban guggolva mind-mind hozzátett ahhoz, hogy a gyereket vidáman hagyjanak itt bennünket, és hogy mi is elégedetten folytathassuk munkánkat a nagy gyerekek között.

A közös móka végén szemezgethettek az ősz ajándékaiból: az apróra vágott almából, körtéből, szilvából, szőlőből.

Az iskola falai között maradt felnőttek pedig csak bizakodnak abban, hogy talán egy év múlva szeptemberben néhány kisgyerek az ő osztálytermükben fogja kipakolni a tolltartóját és az uzsonnás dobozát a padra. Lesz talán néhány kislány és kisfiú közöttük, akik sokáig gyerekek akarnak maradni, és az előttük álló nagy megpróbáltatások előtt hadd legyenek  még boldog, gondtalan kisemberek.