A Pávai Iskolában az elmúlt 2 hét a farsang jegyében zajlott.
Hétfőn farsangi kikiáltók, köszöntők járták az osztályokat, nyárssal a kezükben, amelyre várták a szalonnát.
Az órákon a gyerekek megismerkedtek a farsangi népszokásokkal, dalokkal, receptekkel. Farsangi vetélkedők keretében adhattak számok tudásukról.
Péntek délután szebbnél szebb álarcokat, szemüvegeket készíthettek a játszóházban az alsó és felső tagozatosok is.
A tornateremben ügyességi feladatok, erőpróbák zajlottak Cibere vajda és Konc király között.
A furulyások és néptáncosok farsangi dalokkal és vénlánycsúfoló jelenettel színesítették a programokat, ahol az előre elkészített Kiszebábok szépségversenye is megrendezésre került.
Az első osztályosok segítségével kiűztük a telet az iskolából.
Péntek délután elkezdődött az igazi farsangi mulatság. A bohócunk segítségével bemutatkoztak a jelmezbe öltözöttek, majd az osztályban folytathatták tovább a mulatozást a gyerekek és felnőttek együtt.
A felső tagozatosok farsangi discoban vehettek részt.
A kicsiket hétfőn bohóc és bűvész kápráztatta el zenés interaktív műsorral.
A farsangi ételek sem hiányoztak az iskolai menüből. Volt húsos és hús nélküli étel is.
Reméljük, hogy mindenki jól érezte magát a programokon!
Február 2-án délután rendezte meg a humán munkaközösség a városi Kazinczy szépkiejtési versenyt. A város minden iskolája, Ebes és Nagyhegyes képviseltette magát két 5-6. osztályos tanulóval és két 7-8. osztályos tanulóval. A versenyzők először a szabadon választott szövegüket olvasták fel, majd a pedagógiai intézet által küldött kötelező szöveg következett, amit csak egyszer olvashattak el, mielőtt a zsűri elé álltak. A tanulók sikeresen vették az akadályokat, így a zsűrinek nem volt egyszerű dolga a döntés meghozatalában.
5-6. osztály
1. helyezett: Juhász Boglárka
Veres Péter Általános Iskola Nagyhegyes
Felkészítő tanára: Kunkli Nóra
2. helyezett: Víg Valentina
Thököly Imre Kéttannyelvű Általános Iskola
Felkészítő tanára: Erdeiné Szép Zsuzsanna
3. helyezett: Palczert Benedek
Pávai Vajna Ferenc Általános Iskola
Felkészítő tanára: Tóthné Németi Ilona
7-8. osztály
1. helyezett: Somogyi Ágnes
Gönczy Pál Kéttannyelvű Általános Iskola
Felkészítő tanára: Törökné Matkó Zsuzsa
2. helyezett: Nyikos Fanni
Thököly Imre Kéttannyelvű Általános Iskola
Felkészítő tanára: Erdeiné Szép Zsuzsanna
3. helyezett: Szécsi Dóra
Bárdos Lajos Általános Iskola
Felkészítő tanára: Nagyné Varga Judit
A díjazottak nagyon szép könyvekkel, a többi versenyző is kis ajándékokkal és szép élményekkel térhetett haza. Az országos versenyen pedig Somogyi Ágnes képviselheti a várost, akinek jó felkészülést és sok sikert kívánunk.
Farsangi hetünk alkalmából összehalásztunk sok-sok hasznos információt a farsangról. Ezek az ismeretek hasznodra válhatnak a héten, hiszen többször találkozol majd programjaink során olyan helyzetekkel, amikor ezekről adhatsz számot.
A farsang Magyarországon vízkereszttől (január 6.) a húsvét vasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tart, azaz „húshagyó keddig”, vagy „hamvazószerdáig”. Magyar elnevezése egyes kutatók szerint a német „faseln”: fecsegni, fantáziálni, pajkosságot űzni szóból ered.
A farsang zajos mulatságait egy ősi hiedelem hívta életre. A középkorban azt hitték az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban - amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák - a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, jelmezes karneváli felvonulással, boszorkánybábu elégetésével akarták elűzni ezeket. Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, mert azt remélték, hogy a földi tűz segíti a napot, hogy újra erőre kapjon. Eleinte azért öltöztek ijesztő jelmezekbe, hogy elűzzék a halált, a rosszat és a hideget. Az első maskarások halottas menetet utánozva masíroztak.
A karnevál elnevezés is összefüggésben áll ezzel, ugyanis a carnarvalet a felvonulás központi alakja nem más, mint a „halottasház szolgája” vagyis a sírásó. A megjátszott temetés után nagy dáridót csaptak, hiszen a tél eltemetésének mindenki örült. A régi babonákat később elfelejtették az emberek, de a jelmezes, álarcos karnevál és a bálok, táncos mulatságok szokása máig megmaradt.
A néphit szerint Cibere vajda és Konc király vízkeresztkor és húshagyó kedden párviadalt vív egymással. Vízkeresztkor Konc király kerül ki győztesen, s ekkor megkezdődik a farsang, húshagyókedden pedig Cibere vajda győz, s ekkor a böjt veszi át a hatalmat.
A szokások és hiedelmek többsége, és így a maskarás alakoskodások is a vígasság utolsó napjaira, „farsangvasárnapra”, „farsanghétfőre”, „húshagyókeddre”, az ún. „farsangfarkára” összpontosulnak. Keleten és északon ez néha kitolódik. Ebben az időben a mezőgazdasági munkák szüneteltek, ez volt a szórakozás legfőbb ideje. A hamvazószerdát követő napon, az egynapos böjt után a böjtöt felfüggesztik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. Ennek a napnak zabáló-, torkos vagy tobzódócsütörtök a neve. Ezekhez a napokhoz, a karácsonyi ünnepkör után a leggazdagabb jelesnapi szokáshagyomány kapcsolódik. Legjellemzőbbek az álarcos, jelmezes alakoskodók, és a mulatság színhelyén vagy házaknál előadott dramatikus játékok /halottas, lakodalmas, betyár - játék. Mohács környékén ma is élő hagyomány a délszláv eredetű alakoskodó felvonulás, a „busójárás”.
Régen farsang idején a fonóházakban minden este zajlott valamilyen vidám esemény, énekeltek, táncoltak, játszottak. A mulatozások „húshagyókeddig” tartottak, amikor az utolsó fonóházi összejövetelre a „fonóvégzésre” került sor, amely felért egy kisebb lakodalommal. Ezt követően az egész falut megmozgató nagy népi mulatsággal a „farsangtemetéssel” vagy „téltemetéssel” búcsúztatták az elmúlt vidám heteket.
A farsangi alakoskodás Magyarországon a 15. század óta ismeretes. Jellemzője, hogy olyan ünnepi időszak, amelyben a hétköznapi élettől eltérő dolgok történhetnek, felbomolhat a szokásos rend. Ahogy ilyenkor mondani szokták: „a feje tetejére áll a világ”. A hosszú böjtre való felkészülésnek megfelelően ebben az időszakban az evés-ivás, a mulatozás szinte kötelező. A táncmulatságok mellett különböző játékokat, vetélkedőket rendeztek, de ilyenkor volt a legtöbb lakodalom is a falvakban. Aki pedig pártában maradt, azt ebben az időszakban különösen durva, vénlánycsúfolókkal gúnyolták.
Világszerte, így a magyar nyelvterületen is a farsang adott alkalmat a különféle jelmezek, maszkok felöltésére, s az ezekben való mókázásokra. A magyar falvakban az alakoskodók beöltöztek ördögnek, kereskedőnek, cigányasszonynak, katonának, koldusnak, menyasszonynak, kéményseprőnek, boszorkánynak. A magyar falu álarcos alakoskodása között feltűnnek az állatalakoskodások. Különösen kedvelt a medve-, ló-, kecske- és gólyaalakoskodás.
Eljátszottak ál-lakodalmat, ál-temetést, de népszerűek voltak a kivégzést imitáló játékok is, melyeken a játékból elítéltek fejére cserépedényt tettek, s ezt nyilvánosan leütötték. A farsangi lakodalmas játékok közül leglátványosabb a nyugat-dunántúli rönkhúzással összekötött mókaházasság. Szokásos volt a farsang idején a lányok, asszonyok külön farsangolása is. Bizonyos húshagyókeddi szokások a farsang, illetve az egész tél elmúltát jelképezik: farsangtemetés, bőgőtemetés. A farsanghoz számos termékenységvarázsló illetve termésvarázsló cselekmények és hiedelmek is kapcsolódnak. Egyéb szokások: maszkos felvonulások, köszöntők (sardózás), ügyességi játékok „kakasütés”,„ gúnárnyakszakítás” és a leánycsúfoló szokások.
A farsang időszaka a táncmulatságok legfőbb ideje volt, a falvakban a bálok többsége a kocsmákban, vagy bérelt házakban zajlott. Minden társadalmi réteg megrendezte ilyenkor a maga bálját, a szervezők általában a legények voltak. A „batyus-bálokra” az ételt a lányok, az italt pedig a fiúk vitték, a zenészeket pedig a bálozók közösen fizették ki. Fontos szerepük volt ezeknek a táncos mulatságoknak a párválasztásban. A lányok ilyenkor bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki ha tetszett neki a lány, kitűzte a kis csokrot a kalapjára.
Az udvarlás, a párválasztás és a házasságkötések legfőbb ideje a hagyományos magyar paraszti életben a farsang időszaka volt, éppen ezért a farsang alkalmat adott arra is, hogy tréfásan, s olykor durván figyelmeztessék azokat, akik elérték a „megfelelő” kort, de még nem mentek férjhez. A csúfoló szokások főleg a farsangvégi napokhoz, húshagyó kedd éjszakájához, hamvazószerdához kapcsolódtak. Az egyik érdekes szokás a tuskóhúzás volt, ilyenkor a legények egy nagy fatuskót vonszoltak végig a falun, s a vénlányok ajtaja elé letették, hogy reggel, amikor az illető hölgy ki akar jönni, ne tudja kinyitni az ajtaját. Olyan eset is volt, hogy tuskóval szinte felszántották a vénlányok udvarát.
Mint minden jeles ünnephez, az újév kezdetéhez és a farsanghoz is hozzátartoztak a jókívánságmondó és adománygyűjtő szokások. Ezek a magyar nyelvterületen mindenütt megtalálhatók voltak. Ezen alkalmakon a kimondott szó mágikus erejével próbálták biztosítani a következő esztendőre a jó termést, a szerencsét, az állatok egészségét és szaporaságát. Pl. Farsang, farsang, háromnapi farsang, Itt is adnak, amit adnak Ez is Isten háza, Szálljon le rája Az Isten áldása, Hat lóval, hat ökörrel három borjas tehénnel, Egy aranyos ekével.
Pontosan mit ettek a régi farsangi lakomákon? Nem tudjuk, de néhány hagyomány, étkezési szokás ma is él. Sok faluban igyekeznek farsangvasárnapra és húshagyó keddre tyúkhúslevest, töltött káposztát főzni. Szívesen tálaltak még ciberelevest és kocsonyát is. A cibere tálalása már a közeledő böjtöt idézi. A cibere lényegében többféle savanyú leves gyűjtőneve. Ilyen igazi böjtös étel volt a vízben főtt aszalt gyümölcs a szilvacibere, az erjesztett korpa leve a korpacibere.
Székelyföldön, a szalmabáb jelenítette meg a farsangi játékokban Cibere-vajdát, aki tréfás párviadalban legyőzte Konc-királyt - ő a farsangi húsokat jelképezte.
A farsangi ételek közül a legnevezetesebb a farsangi fánk.
Míg hazánkban főként a bálok, a táncos mulatságok kapják a főszerepet, addig farsang időszaka más országokban a karneválok ideje. A méltán népszerű riói karnevál során feldíszített kocsikon járják a táncosok a várost, ezzel teremtve karneváli hangulatot.
nagy múltra tekint vissza, de jelenlegi formájában 1928 óta rendezik meg. Minden idők leghíresebb karneválja, annak ellenére, hogy a karneválok őshazája Itália.
A farsangi szezon alatt Rio de Janeiro néhány napra a világ fővárosává válik. Ekkor rendezik meg ugyanis a riói karnevált. A parádén a látványos jelmezek mellett a szamba is főszerepet kap, hiszen ilyenkor mérik össze tudásukat a legjobb szambaiskolák táncosai a brazil farsang főutcáján, a több, mint másfél kilométeres Sambadronon.
Dél-Európában a farsang az év egyik legnagyobb ünnepe volt, olyan kivételes időszak, amikor viszonylag büntetlenül, nyíltan is ki lehetett mondani dolgokat. A farsangi időszak januárban kezdődött és a nagyböjthöz közeledve nőttön nőtt az izgalom. A városközpontban, szabad ég alatt rendezték, Velencében a Szent Márk téren. Hatalmas színjátékhoz volt hasonló, ahol az utcák alkották a színteret, a városlakók voltak a színészek, s egyben a nézők is. A közönség az erkélyekről nézhette az eseményeket. A húshagyó csütörtöki ünnepségek eredetileg parádés felvonulással kezdődtek, melyet virágkoszorúba öltöztetett ökrök vezettek.
Húshagyókedd a karnevál utolsó napja és egyben a csúcsnapja is. Az utolsó napon búcsúznak el a Karnevál Hercegétől, és ahogy az első napon mindent odaadtak neki, ekkor mindent elvesznek tőle. Hogy elűzzék a tél rossz szellemét, s hogy valójában véget érjen a mulatozás, szimbolikusan megölik a karnevált. A Karnevál Hercege élt, evett, ivott, tobzódott, kiszórakozta magát kellőképpen, de ekkor stílusosan búcsút vesznek tőle. Elkísérik utolsó útjára és megsiratják. Az álarcosok kendőkkel törölgetik a szemüket, hogy kifejezzék szomorúságukat. Még bíróság elé is cipelik, rákennek minden rosszat, ami a városban történt, kiszabják rá a büntetést, majd a nép elkíséri a máglyához. A máglyánál az élő alak helyet cserél egy felöltöztetett szalmabábúval, amit aztán tűzre vetnek. A nép zokogást mímel, majd visonganak, és a seprűjükkel ütik a földet. A szalmabábú jelképében az önmagukban rejlő rossztól is búcsút vesznek. A karnevál egyik fontos eleme a tűz. A megtisztulást jelképezi, tűzre teszik a rosszat, és mindenki megszabadul a bűntől. Ezzel a pillanattal a természet végre kilép a télből és visszatér az élethez.
A velencei karneváli maszkok népszerűek voltak Európa többi országában is, Magyarországra Mátyás király korában Olaszországból hozatták az álarcokat, ruhákat.
ma már messzeföldön is ismert népszokása. Régen három nap, farsangvasárnap reggelétől húshagyó kedd estéig tartott a mulatság, amiben csak férfiak vettek részt. Akik állatvérrel festett, fűzfából faragott maszkot öltöttek magukra. A faragott álarcot az élesen kimetszett szem, a hiányosra kifűrészelt fogsor és a homlokrészre erősített szarv tette ijesztővé. Kezükben bozogányt tartottak vagy fakereplőt csattogtattak, láncos botot csörgettek. A várost járó bandák az utcai járókelőket riogatták, a házakba és istállókba is bementek. Kinek a hátán csattant hamuzsák, másnak az arcát bekormozták, vagy éppen egy másikat borral kínáltak. A ház tornácára, az istálló szalmájára hamut hintettek.
A mohácsi szokások körében élő legenda szerint furfangos őseik a török megszállás elől a Duna túlsó partján lévő Mohács-szigetre menekültek. Álruhákat öltve tértek vissza a folyón átkelve, s rajta ütöttek a babonás törökökön, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból.
A mondának alig van történeti alapja.
A busójárás más népek szokásaiban is megtalálható télbúcsúztató, oltalmazó, tavasz köszöntő, termékenységet varázsló ünnepek csoportjába tartozik. Talán a vérrel festett, bárány illetve birkabőrrel díszített maszkok vezetnek a legrégebbi mútba. Alakjuk nagyban emlékeztet a primitív népek fából, tökhéjból vájt, vérrel vagy növényi festékkel díszített álarcaira. A valamikor fékeveszett mulatozásba csapó szokás ma az idegenforgalom medreibe terelve tovább él. Az ünnep a főtéren álló rőzserakás meggyújtásával, a máglya körültáncolásával ér véget.
Máglyán égetik el a telet jelképező koporsót, melyre ráírták: „Farsang élt 3 napot.”
A busómenet három csoportból áll. Az első csoport tagjai kifordított bundát, faálarcot viselnek, kereplőt forgatnak, és hatalmas kürtöt fújnak. A második csoportban nincsenek faálarcok. A harmadik csoportot pedig a bekormozott arcúak alkotják, ők cipelik a szétszórandó hamut. A gyerekeknek sajnos távol kell maradniuk, különben nem sikerül a varázslás.
A hagymát apróra vágjuk, olajban megpirítjuk, majd rátesszük a kockákra vágott húst, és pirospaprikával szórjuk meg, majd pedig hozzáadjuk a savanyú káposztát. Erre aztán annyi vizet öntünk, hogy ellepje, és fedővel letakarva főzzük. Közben a vékonyra szeletelt gombát kevés olajban megpirítjuk, vágott petrezselyemmel, sóval, borssal ízesítjük. A pirított gombát a káposztához keverjük, felengedjük, és felforraljuk. Világos rántást készítünk, ezzel a levest besűrítjük. Végül beletesszük a felkarikázott kolbászt, valamint a tejfölt, és még 2-3 percig forraljuk.
Hozzávalók: 40 dkg sertéshús, 10-10 dkg sárga- és fehérrépa, 5 dkg zeller, 5 dkg karalábé, egy csokor petrezselyem, 2 tojássárgája, 2 dl tejföl, 1-2 evőkanál olaj, ecet és só
A kisebb kockákra vágott sertéshúst kevés olajban megpirítjuk, majd megsózzuk, és felengedjük körülbelül 1,2 l vízzel. Amikor a hús félig puhára főtt, hozzáadjuk a felkockázott zöldségeket, a vágott petrezselymet, és puhára főzzük. Ezután a levest levesszük a tűzről, és belekeverjük a tojássárgájával elhabart tejfölt, végül pedig kevés ecettel enyhén savanykásra ízesítjük.
Hozzávalók: egy csirke, 8 dkg vaj, 3 dl fehérbor, 12 dkg füstölt szalonna, majoránna, őrölt bors és só
A megmosott csirkét kívül-belül megsózzuk, belsejét majoránnával, külső felületét borssal fűszerezzük. Az így előkészített csirkét magas falú tepsibe helyezzük, leöntjük olvasztott vajjal, továbbá aláöntjük a fehérbort. Sütőben, letakarva pároljuk, szükség szerint pótoljuk az elpárolgott bort. Amikor megpuhult, hajszálvékony szalonnaszeleteket borítunk rá, és ropogósra sütjük.
Hozzávalók: 50 dkg sertéscomb, 2 zsemle, 3 dl fehérbor, 10 dkg gomba, 10-10 dkg sárga- és fehérrépa, 5 dkg zeller, 1 tojás, 1 tojássárgája, 1 dl paradicsomlé, 1-2 evőkanál olaj, egy csokor petrezselyem, őrölt szegfűbors, őrölt fehér bors, só
A zsemléket a fehérborba áztatjuk, majd jól kinyomkodjuk, és összekeverjük a szeletekre vágott, olajban megpárolt gombával, a párolt zöldségekkel valamint az apróra vágott petrezselyemmel. Ezt követően az egészet ledaráljuk, keverőtálba helyezzük, hozzáadjuk a tojást, továbbá szegfűborssal, borssal, sóval ízesítjük, és összedolgozzuk. A húst négy nagy szeletre vágjuk fel, a szeleteket jól kiveregetjük, a tölteléket elosztjuk rajtuk, majd felgöngyöljük a szeleteket. Kevés forró olajban pirosra sütjük, hozzáöntjük a paradicsomlevet valamint a bort, és puhára pároljuk. Az így elkészített húst felszeleteljük, és párolt zöldségekkel tálaljuk.
A lisztet a vajjal, a tojássárgájával, kevés tejföllel és sóval tésztává gyúrjuk. Vékonyra kinyújtjuk, és háromszögletű darabokra vágjuk. A sonkát ledaráljuk vagy apróra vagdaljuk, vajjal és pirospaprikával gyúrjuk össze. Az így nyert sonkás tölteléket a háromszögletű tésztácskákon elosztjuk, majd ezután a kis háromszögeket kifli formára feltekerjük, tojással megkenjük, és forró sütőben megsütjük.
Az élesztőből a cukorral, kevés liszttel és négy evőkanál langyos tejjel kovászt készítünk. A tál közepére - amelyben a fánk készül - tesszük a kovászt, köréje a lisztet. Betakarjuk, és langyos helyre tesszük, amíg megkel. A tojássárgákat a sóval elkeverjük, és a liszthez öntjük, hozzáadjuk az olvasztott vajat valamint a maradék felforralt, kihűtött tejet. Addig verjük, amíg hólyagos nem lesz (ilyenkor már elválik a kanáltól), majd betakarva meleg helyen kelni hagyjuk. Végül lisztezett deszkára borítjuk, és ujjnyi vastagságúra nyújtjuk ki. Ezt követően letakarjuk, és hagyjuk tovább kelni, majd kiszaggatjuk, és forró olajban kisütjük (először fedő alatt, majd a megfordítás után már fedő nélkül). A fánkokról az olajat szalvéta segítségével leitatjuk, majd meghintjük vaníliás cukorral, és barackízzel kínáljuk.
A tejet meglangyosítjuk egy vastag falú edényben. (Vigyázzunk, hogy tényleg csak langyos legyen, másként tönkremegy az élesztő!)
Hozzáadjuk a cukrot, majd belemorzsoljuk az élesztőt. Hagyjuk állni pár percig, míg az élesztő felfut az edényben (habos lesz). Egy nagy tálba öntsük bele az átszitált lisztet, adjuk hozzá a puha vajat, a tojás sárgáját és a felfuttatott élesztőt. Kézzel, vagy dagasztógéppel dolgozzuk össze, majd kelesszük meg huzatmentes, langyos helyen. (Nem szabad sütőben, vagy közvetlenül kályha mellett keleszteni, mert összeesik a tészta!) Amikor másfélszeresére megkelt, lisztezett gyúródeszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk, pohárral fánkokat szaggatunk, majd letakarjuk és fél órán át tovább kelesztjük. Sütésnél a fánkok felső részét helyezzük az olajba, s aranybarnára sütjük. Ha elég könnyű lett a tészta meg sem kell fordítani, magától is átfordul.
A pudingot készítsük el a megszokott módon. Hagyjuk egy kissé lehűlni, majd töltsük habzsákba (ennek hiányában egy erősebb nejlon zacskó is megteszi). Vágjuk meg kissé a fánkok oldalát, s a résen keresztül töltsük meg pudinggal.
A liszthez hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, porcukrot, tojássárgáját, szódabikarbónát és a tejet. A vajat kissé megolvasztjuk és összedolgozzuk a lisztes keverékkel. A tésztát kilisztezett gyútódeszkán nyújtsuk ki vékonyra, majd ízlés szerint vágjuk formákra, vagy csíkokra és tekerjünk belőle masnikat. Forró olajban süssük ki, majd szórjuk meg vaníliás porcukorral.
Bál, bál, maszkabál! Minden jelmez készen áll, szól a nóta, messze száll: Áll a bál, áll a bál, áll a fényes maszkabál!
Bál, bál, maszkabál! Tarka-barka sapka, sál, málnaszörp és szalmaszál: Áll a bál, áll a bál, áll a fényes maszkabál!
Bál, bál, maszkabál! Julcsi, Panka, Pista, Pál karja, lába táncra áll: Áll a bál, áll a bál, áll a fényes maszkabál!
Itt a farsang áll a bál…
Itt a farsang, áll a bál, keringőzik a kanál, Csárdást jár a habverő, bokázik a máktörő.
Dirreg, durrog a mozsár, táncosra vár a kosár, A kávészem int neki, míg az őrlő pergeti.
Heje-huja vigalom! habos fánk a jutalom. Mákos patkó, babkávé, értük van a parádé.
Farsangi veresek
Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője
Jancsibohóc a nevem. Cintányér a tenyerem.
Orrom krumpli, szemem szén. Szeretném, ha szeretnél!
Velem nevetsz, ha szeretsz. Ha nem szeretsz, elmehetsz.
Szívem, mint a cégtábla, ruhámra van mintázva.
Kezdődik a nevetés. Tíz forint a fizetés.
Ha nincs pénzed, ne nevess! Azt nézd, innen elmehess!
Czeglédy Gabriella: Áll a bál
Farsangi fánk, pufóka, teremben áll a móka.
Kéményseprő, Piroska, a szakács meg a kukta
ropják együtt a táncot, mind megeszik a fánkot.
Tarbay Ede: Farsangi maskarák
Három lyukas, vicsori-fogas kivájt bélű sárgatök: mi volnánk az ördögök.
Három fehér, tollas, pucér, inges, réklis szárnyasok: mi lennénk az angyalok.
Azt kívánjuk: este, reggel, vidám kedvvel feküdjenek, keljenek e házban az emberek.
Fazekakban pulyka, kappan, mindenféle jó főjön, kéményük is füstöljön.
Kolbász, sonka, csülök, borda, diós, mákos, mind jöhet. Itt a zsákunk, töltsétek meg!
Osváth Erzsébet: Sül a fánk
Serceg a zsír, sül a fánk. Fényessárga serpenyőből! ragyog ránk.
Illatozik, nő, dagad, az orrunkat csiklandozó jó falat.
Már a tálon a sok fánk, Fehér cukorfelhő alól nevet ránk.
Ránk nevet és integet. Itt a farsang, vidám farsang, gyerekek.
Sarkady Sándor: Kikiáltó
Maskarások, bolondok Rázzátok a kolompot! Takarodjon el a tél, Örvendezzen aki él!
Devecsery László: Bohóc-biztató
Gyertek, gyertek, gyerekek! Én veletek nevetek! Mosolyogjunk, kacagjunk, kacagtatók maradjunk!
Néha úgyis rossz a világ: víg kedvünkből nyíljon virág! Szedjük gyorsan nagy csokorba! Nézzük meg, hogy ki mogorva!
Adjuk néki ezt a csokrot, vidámságból termett bokrot… Ő se legyen szomorú, elkerülje őt a bú!
Most mindenki nevessen; mosolyogva szeressen!
Nyulász Péter: Farsang
Van egy vágyam: gomba lenni, nagyra nőni fél nap alatt, lenne rajtam csipkegallér, és egy jó nagy pöttyös kalap. Meggondoltam mégse gomba, inkább messze szálló lepke, fejem búbján két kis csápom, hátamon meg szárnyam lenne. Pille nem jó, hanem cica! Elég lesz egy csíkos ruha, cérna bajusz, hosszú farok, láthatnák, hogy macska vagyok. Talán mégis rendőr inkább, tányérsapkás, komoly, délceg, esetleg egy kalóz vezér, vagy egy fehér lovas herceg. Van még pár nap eldönteni, mi legyen a tuti jelmez Az a fő, hogy nemsokára felvonulós jelmezbál lesz: ágyú dördül, sípszó harsan: fület sértő-bántó fals hang. Dudafújó, kerepelő, télkergető, zsongó farsang.
Gyárfás Endre: Förgeteges ez a bál
Farsang van, farsang van, járjuk a táncot gyorsabban! Förgeteges ez a bál, még a ház is muzsikál.
Ég a kisze, lánggal ég, bodor füstje felszáll, tavaszodik kék az ég, meleg a napsugár.
Mire füstje eloszlik, a hideg köd szétfoszlik, egész kitavaszodik.
Gyárfás Endre: Varjúfarsang-Kárkarnevál
Szól a Csóka: -Varjú Vendel! Holnap bál lesz, ne feledd el! Diszkógöncben vagy frakkban, légy ott, hiszen farsang van; fürge szárnyán mókát szállít január. Ám a Varjú ennyit mond csak: -Kár, kár, kár. Végül persze elmegy Vendel, polkázik a verebekkel, tangózik a sirállyal, mulattatja vidám dal. S mikor farsang farkát húzza február így szól Vendel: -Kár, hogy elmúlt, kár, kár, kár!
Pápai Ildikó: Tavaszköszöntő
Februárban, farsang felé elkergetjük a telet, bár szép volt a nagykarácsony, fáztunk éppen eleget, kérünk egy kis meleget!
Jelmezt öltünk, síppal-dobbal lármázunk egy keveset, hogy a hosszú, szürke álom érjen véget, ha lehet, s ne hozzon több hideget.
Így várjuk a langyos tavaszt számláljuk a perceket, reggel-este, napról-napra, a kedvünk is kedvesebb, ha az égbolt derűsebb.
Mentovics Éva: Vígság legyen!
Farsang van most, ne feledd el. Maskarádat fürgén vedd fel!
Szól a duda, szedd a lábad, perdülj, fordulj, fürgén járjad!
Libbenjen a pörgős szoknya, a nadrág is vígan ropja!
Dobbanjon a bundás bakancs, vígság legyen, ez a parancs!
Gazdag Erzsi: Itt a farsang
Itt a farsang, áll a bál, keringőzik a kanál, Csárdást jár a habverő, bokázik a máktörő.
Dirreg, durrog a mozsár, táncosra vár a kosár, A kávészem int neki, míg az őrlő pergeti.
Heje-huja vigalom! habos fánk a jutalom. Mákos patkó, babkávé, értük van a parádé.
Csoóri Sándor: Farsangi kutyabál
De érdekes volna, ha kutyabál volna, s farsangnak napján minden kutya bálba gyalogolna, nagy kutya is, kis kutya is, kit csíp még a bolha.
Komondor kényelmes, lassú táncot ropna, Puli Pali csárdást, ahogy meg van írva; sötét szőre, bozontja a szemébe lógna. Csau csacsacsázna, a foxi bokázna, a többi vén kutya meg leülne a hóba.
Pálfalvi Nándor: Farsang
Táncra, táncra kisleányok, daloljatok fiúk, itt a farsang, haja-huj, ne lássunk most szomorút!
Mert a farsang februárban nagy örömet ünnepel, múlik a tél, haja-huj, s a tavasznak jönni kell!
Sarkady Sándor: Farsang
Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák, Járják a bolondját: Dínomdánom vigalom,- Nincs a táncra tilalom!
Maskarások, bolondok, Rázzátok a kolompot: takarodjon el a tél- Örvendezzen, aki él!
Kerék Imre: Farsang
Arcod rejtsed álarc mögé, öltsél cifra maskarát, szökjünk, tomboljunk. Itt a farsang, pönögjenek citerák!
Sült malacka vicsorít ránk fehér gyöngysor a foga, Együnk-igyunk, dorbézoljunk, nyekeregjen a duda!
Járjuk-ropjuk, hadd dobogjon nyírfakéreg bocskorunk! Három napig tart a vígság majd a böjtben alhatunk.
Vidor Miklós: Bolond-bál
Bolond-bálban jártam az este, a szamárral táncolt a kecske. Három majom húzta a nótát, vasvillával ettek szamócát.
Be is csípett egy-két legényke, lisztes zsákot húztak a pékre, hordón lovagolt egy bohóc ott, két füles dinnyével golyózott.
Nyúlfi elől iszkolt a róka, fején árvalányhaj- -paróka, víg paprikajancsi dobolt rám!- ilyen volt a híres bolond-bál.
Donkó Sándor: Bohóc
Ez a krumpli nem az orrom, bár most az orromon hordom, farsang van, jó tréfa az, ha a zsűri rám szavaz.
Bohóc vagyok én a bálon, a táncot is megpróbálom, ha nagy cipőm fenn akad, a publikum rám kacag...
A fődíj egy dobostorta, bohócnak való az volna, hogyha talán megnyerem, lisztes számmal elnyelem...
Tóthárpád Ferenc: Keszkenő vagy kendő
Füledbe súgom, mire is vágyom, a nagy toronyból kikiabálom, táblát teszek falára, mindenik oldalára: Te vagy a párom, te vagy a párom!
Keszkenő vagy kendő, egy pár ez a kettő! Hat évem van, neked adom, csizmám fényesre pucolom, táncom neked járom!
Egy-két, egy-két, te vagy a párom, te vagy a párom, te vagy a párom! Két-hár', két-hár' majd kitalálom, mért nincs kötény a rokolyádon!
Keszkenő vagy kendő, egy pár ez a kettő! Kalapomat megemelem, mosolyodon kacaj terem. Táncom neked járom!
Drégely László: Farsangi bál
A zenészek Muzsikálnak, Fürge lábak Táncot járnak, Járja Sára, Meg a párja, Víg a kedvük Itt a bálba' Táncol a bohóc, Huszár, medve, Sanyi manó Mek-mek kecske, Mazsola is Vígan járja, Böbe baba Lett a párja, Sürög-forog A sok népség, Reggelig tart A vendégség.
Kanizsa József: Farsangi maszkabál
Maszkabálba készül az utca, A talpalávalót Pőce Gyula húzza. Ringyes rongyos maskarák, Szalma, meg kukorica figurák, Fura táncuk fürgén ropták. Szólt a nóta táncolt a láb, Nevettük a sok maskarát.
Kiss Anna: Bögre-bál
Bödön ledübben Réztál lecsattan Fazéknak lángon Tejhabja lobban Rebben a lámpa Daráló járja Egerek jönnek A bögre-bálba Kemence döngi Vastepsi zengi Fütyül a kulcsluk Nincs itthon senki.
Lévay Erzsébet: Farsang napján
Farsang napja eljött már, kezdődik a jelmezbál, zeneszóra vígan lép, ring a tarka báli nép.
Nagy mulatság van itt ma, ezerféle maskara perdül-fordul, integet, búcsúztatja a telet.
Mentovics Éva: Tél kergető
Itt van a farsang, készül a fánk. Hatalmas móka vár itt ma ránk.
Pattog a tűz, és serceg a zsír, mindenki ehet, amennyit bír.
Tűnjön el innen végre a tél, ropja a táncot aki csak él!
Jöjjön a napfény, süssön le ránk! Addig is együnk, fogyjon a fánk!
Örömmel értesültünk róla, hogy az iskolánkból tavaly elballagott hatodikos tanulók sikeres félévet zártak a hatosztályos gimnáziumban. A Pávai iskolában folyó tanítás magas színvonalát mutatja az, hogy a tanulóink tudása a középiskolában is ötöst ér. Biztatást és önbizalmat adhat ez azoknak a gyerekeknek, akik szeretnének bejutni népszerű, ún. „ erős” gimnáziumokba, szakközépiskolákba.
Kitűnő félévi bizonyítványa lett Molnár Natáliának és Tóth Csenge Emesének, Jakab Jázmin és Jelenszky Ádám 4.92-es, Molnár Vivien 4.78-as, Nánási Kitti 4.54-es, Varga Tamás 4.57-es, Katona Szabina 4.15-ös félévi bizonyítványt vihetett haza.
